Hétfőn az A és B csoport azonos helyén végzett csapatok mérték össze erejüket az utolsó, sátorban tartott fordulóban. A mieink ellenfele a B csoport harmadik helyén végző Robin Masters volt. Az ellenfél szerzett vezetést, de ezután már nem volt megállás: a Cameroon szép akciókat vezetett, s hét góllal terhelte meg a fehérek hálóját.

A mérkőzés előtt néhány napig még az is kérdéses volt, hogy pályára tudunk-e lépni, annyi volt a biztos hiányzó. Emlékezhetünk: az utolsó mérkőzésen mind Iló András, mind Lemmich Attila súlyos sérülést szenvedett. Rajtuk kívül Nagy Gábor, Papp Gyula és Kertész Attila játékára sem számíthattunk, s egy kézsérülés miatt Tölgyesi Attila játéka is csak az utolsó percekben vált biztossá. A 2008-2009-es évadban eddig két-két meccsen pályára lépő Miklós Attila és Gulyás Attila segítségével azonban mind létszámban, mind játéktudásban versenyképes Cameroon futhatott ki végül a pályára.

A mérkőzés elejét némi tapogatózás jellemezte, egyik csapat sem vállalt a feltétlen szükségesnél nagyobb kockázatot. Támadásban a Cameroon volt aktívabb, ez azonban gólban nem, csak két kapufában öltött testet. Védekezésünk ezúttal elmaradt a bajnokság során általában jellemző fegyelmezettségtől, az óriási lelkesedés mellett számos helyezkedési hiba fordult elő. Ezt az ellenfél ki is használta, s egy szépen kivitelezett kényszerítőt követően megszerezte a vezetést (0-1).

Szerencsére nem tartott sokáig az előny felett érzett örömük, mert Deé Gergely egy jól helyezett, bal alsó sarokban megpihenő lövéssel perceken belül egalizált (1-1). Pillanatok múlva már a vezetés is megvolt: a bal szélen sarokkal megmentettem egy pattogó labdát, s az érkező Deé Gergely szép mozdulattal a hosszú felsőbe vágta azt (2-1).

Töretlenül próbálkozott az ellenfél, de a mi támadásaink lényegesen több gólveszélyt hordoztak magunkban. Ennek köszönhetően az első félidőben két újabb gólt szerzett a csapat, s ezzel gyakorlatilag eldőlt a mérkőzés. Előbb a jobb oldalról egy cselt követően én bombáztam a rövid felsőbe (3-1), majd egy gyors kontra során a bal oldalon felfutó Gulyás Attilát indítottam, aki egy finom csellel elküldte a kapust, s elegánsan emelt a hálóba (4-1).

A félidő végét egyértelmű Cameroon-fölény jellemezte, percekig szépen dugták el a labdát a mieink, jó volt látni a csapat összeszedett játékát. A második félidőben is szépen játszott a csapat. Igaz, egy kicsit felborult a hadrend, mivel a szezon utolsó meccsén úgy tűnt, a gólszerzés többeket motivál, mint a védekezés. Kicsit feljebb toltuk védekezésünket, a megszerzett labdákat megbecsültük, s összességében uraltuk a mérkőzést.

A Robin Masters ekkor már egyértelműen kontrára játszott, s volt is néhány veszélyes próbálkozásuk. Néhány alkalommal Kun Lacinak is igazolnia kellett, hogy nem véletlenül ő kapta a legkevesebb gólt a bajnokságban. A mi támadásainkban azonban továbbra is több volt az átütő erő. Helyzet helyzetet követett, s túl a második félidő derekán Gulyás Attila lövés helyett a bal oldalon érkező Kovács Jácint elé tálalt, aki megszerezte a csapat ötödik gólját (5-1).

Pár perc múlva egy labdaszerzést követően Tölgyesi Attila remekül ugratott ki, én megtornásztattam a kapust, aki azonban kitűnően zárta a szöget, így elfogyott a helyem. Szerencsére érkezett Gulyás Attila, aki testem fedezékét kihasználva szűk helyen az üres kapuba passzolt (6-1).

Az utolsó percben Gulyás Attila lépett ki a bal oldalon, egy lövőcselt követően a túloldalon érkező Tölgyesi Attilához passzolt, aki nagy lövés helyett ravaszul a hosszú alsóba gurított (7-1). A gól után rögtön megszólalt a játékvezető sípja, s véget ért a mérkőzés.

Az utolsó sátras meccsen végül sima győzelmet aratott a csapat, s ezzel összesítésben – ha van értelme egyetlen meccs alapján ilyen rangsort felállítani – a két csoportban játszó 30 csapatból az 5. helyet szereztük meg. Ami azonban ennél fontosabb, hogy szemre is tetszetős, élvezetes játékkal, a szezon során mutatott játékunkhoz és elért eredményünkhöz méltóan fejeztük be a bajnokságot. Bár ezúttal nem volt tökéletes a védekezésünk (ez talán nem is volt elvárható), mindenki szívvel-lélekkel küzdött, támadásban pedig kifejezetten kreatívan játszottunk.

Most néhány hét pihenő következik, majd kezdődik a tavaszi szezon. Addig pedig csak a szépre emlékezünk.