Miután a Szedett-vedett csapata 3-0-ás győzelmet aratott az Angyalföldi TTE ellen, s ezzel megnyerte a bajnokságot, a Cameroon-Padid mérkőzés tétje az volt, hogy egy meccsel a bajnokság vége előtt megelőzzük-e az Angyalföld gárdáját. A csapat ezúttal is okos játékkal kezdett, s az első félidőben megszerzett két gólos előnyből egyet sikerült megtartani a meccs végéig, s végül 3-2-re nyertünk. Az utolsó mérkőzésen múlik, hogy ezüst- vagy bronzérem kerül a nyakunkba.

A jó erőkből álló Padid ellen határozott, jó játékkal kezdett a csapat. A mérkőzés elején egyértelműen a mieink veszélyeztették többször az ellenfél kapuját, bár a mezőnyben teljesen kiegyenlített volt a játék. Jól védekezett a csapat, a megszerzett labdákat megbecsültük, s több szépen felépített támadásunk is volt. A vezető gólt azonban egy gyors kontra hozta meg: Lemmich Attila szerelt a saját térfelének jobb oldalán, a megszerzett labdából azonnal indított. Egyedül léphettem ki a jobb szélen, minek köszönhetően némi versenyfutás és egy csel után a hosszú felső sarokba lőttem (1-0).

Néhány perc múlva növeltük az előnyt, amikor Kertész Attila labdaszerzését követően a félpályánál hozzám került a labda, s egy erős passz után a védők között kitűnő ütemben kilépő Kertész Attila jobb lábbal a jobb alsó sarokba lőtt (2-0).

A második gól után percekig magabiztosan játszottunk, de tovább nem sikerült növelni az előnyt. A félidő hajrájára magára talált a Padid, s az utolsó percekben két komoly gólveszélyt jelentő kontrát is vezetett a sárga-piros csapat. A második félidő első felében kiegyenlített játék folyt a pályán, de – akárcsak a mérkőzés elején – érzésem szerint közelebb álltunk az újabb Cameroon-gólhoz, mint az ellenfél a szépítéshez. A sors fintora, hogy mégis az utóbbi következett be, amikor Kun Laci indítását követően balról a felső lécet találtam telibe, s a kivágódó labdából kontrázhatott az ellenfél. Bár nem sikerült emberelőnyt kialakítaniuk a sárgáknak, egy jó cselt követően csatáruk óriási gólt lőtt a bal felső sarokba (1-2).

A szépítő gól után vehemensen támadásba lendült a Padid, de védelmünk ezúttal is jól teljesített. Kontráink pedig nem egyszer életveszélyesek voltak. Egy Deé Gergely által eleresztett lövést csak kiütni tudott a kapus, Lemmich Attila lecsapott a kipattanóra, s az időközben feltápászkodó hálóőr mellett a bal alsó sarokba lőtt. Ezzel ismét két gólos lett az előnyünk (3-1).

Túl sok volt azonban még hátra a mérkőzésből ahhoz, hogy hátradőlhessünk. A Padid játékosai fáradhatatlanul hajtottak, s igyekezetüket négy perccel a meccs vége előtt siker koronázta. Egy szögletet követően egy jó váltással lövőhelyzetbe kerülő játékosuk balról, úgy hét-nyolc méterről a jobb alsó sarokba lőtt (3-2). A hajrában igyekeztünk megtartani előnyünket, s noha messze nem játszottunk hibátlanul, de küzdeni tudásból ezúttal is jelesre vizsgázott a csapat. Négy rettenetesen hosszú perc után megszólalt a hármas sípszó, s ezzel újabb három ponttal gazdagodott a csapat.

Több szempontból is fontos győzelmet arattunk ezen az estén. Egyrészt egy nagyon jó csapat ellen sikerült nyerni, amely végig egyenrangú ellenfél volt, s a külső szemlélő számára is érdekes, izgalmas meccset játszottunk. Másrészt a győzelemnek köszönhetően immár a tabella második helyén áll a Cameroon, s így előnyösebb helyzetből várhatja az utolsó mérkőzést az ezüstéremért folytatott küzdelemben.

A Jujuy elleni elmaradt mérkőzés pótlására – ellenfelünk kérésére – e hét pénteken, 17:45-kor kerül sor, szemben a korábban kiírt időponttal!