A Pénzügyőr elleni mérkőzésen nem éppen csúcsformában lévő csapatunk hamar hátrányba került, s csak ellenfelünk sorozatosan elkövetett nagylelkű hibáinak köszönhettük, hogy az utolsó tíz percet megelőzően mindössze kétgólos volt a hátrányunk. A második félidő végén mezőnyfölényben játszó csapatunk ekkor megrázta magát, és megfordította a mérkőzést.

Álmosan kezdett a csapat, s a 3. percben egy gyermeteg hibából máris hátrányba kerültünk. Jobb oldalról végezhetett el partdobást a Pénzügyőr, a kapu előtt keresztbe dobott labdára érkező csatárról Gulyás Attila lemaradt, Kun Laci pedig nem jött ki, így közvetlen közelről pofozhatta a hálóba a labdát (0-1).

Ennél rosszabbul aligha kezdődhetett volna a meccs, ráadásul a folytatás sem ígért sok jót. Támadásaink hamar elhaltak, védelmünk pedig nagyvonalúan elszórta a labdákat. Számtalanszor hoztuk helyzetbe az ellenfelet, ám ők mindannyiszor hibáztak az utolsó pillanatban. A félidő második felében kezdtek kicsit veszélyesebbé válni a támadásaink, néhány ígéretes átlövésnél azonban nem jutottunk messzebb. Kontrákból azonban sorozatosan átrohant rajtunk az ellenfél, de ordító helyzeteket voltak képesek elpuskázni csatáraik, így a félidőig nem változott az eredmény.

A második félidőben valamelyest javult a védőmunkánk, s elöl is egyre többet tettünk az egyenlítő gólért, de továbbra is előfordultak olyan hihetetlen hibák, melyekből könnyedén növelhette volna előnyét a Pénzügyőr. Utóbbira a félidő közepén került sor, amikor beszorítottuk ellenfelünket, s egy jobb oldali partrúgást követően sikerült labdát szereznie a Pénzügyőrnek. Annyira kinyíltunk, hogy egyedül Iló Bandi volt olyan helyzetben, hogy útját állhatta volna a kontrának, azonban a félpályánál könnyedén faképnél hagyta őt a labdát lendületből rávezető ellenfél, s a rövid alsóba lőtt (0-2).

Mivel a meccsnek ebben a periódusában mi voltunk mezőnyfölényben, s folyamatosan nyomás alatt tartottuk ellenfelünk kapuját, épp a legrosszabbkor nőtt a hátrányunk. Ugyanakkor dicséretes módon nem adta fel a csapat, s továbbra is támadólag lépett fel. Védővonalunkat egész előre tolva igyekeztünk presszionálni az ellenfelet, aki bizony több esetben is hibázott ennek hatására, s a támadóharmadban megszerzett labdák aránya kezdett bizakodásra okot adni. Kapufáig jutottunk, majd egy labdaszerzés után Gulyás Attila próbálkozása Lemmich Attila elé került, s az ő lövése a kapuson is túljutott. A gólvonalon álló védő azonban menthetett volna, de szerencsétlenül ért a labdához, s az a lábáról a kezére pattant. A jogosan megítélt büntetőt higgadtan értékesítettem, így 7 perccel a vége előtt újra egygólosra csökkent a hátrányunk (1-2).

Dicséretesen hajtott a csapat, noha olykor döcögött a gépezet, de mégis higgadtan, csapatként küzdöttünk, ami rövidesen meg is hozta gyümölcsét. A folyamatos nyomás hatására sok szögletet végezhettünk el, s egy jobboldalról visszagurított szögletet követően Kövecses Imre a hosszú alsóba tüzelt (2-2).

Az ellenfél egyik-másik tagja nehezen viselte az előny semmivé foszlását, s a megannyi kihagyott helyzet miatt amúgy is ideges hangulatú Pénzügyőr soraiban megbomlott az összhang. A lélektani előnyből pedig pár perc múlva kézzel fogható előny lett. Kövecses Imre lőtt kapura balról, a labda a blokkoló védőről visszakerült Imi elé, aki ballal újra a kapu felé lőtt. Nem tudom, hogy lövésnek vagy passznak szánta, de a kapus előtt keresztbe mozgó Gulyás Attilának pont jól jött, s a kapus mellett finoman a jobb alsóba pörgetett (3-2).

A hátralévő alig több mint egy percet sikeresen kibekkeltük, s egy igen furcsa meccs végén mi örülhettünk a három pontnak. Megjegyzendő azonban, hogy ezt a meccset sokkal inkább a Pénzügyőr veszítette el, mint mi nyertük meg. Igaz, becsületesen küzdött a csapat, s a kínálkozó lehetőséget végül meglehetősen hatékonyan használta ki. Nem érdemtelenül nyertünk tehát, de az ellenfél baklövései nélkül aligha lett volna erre esélyünk.

Kun László a védéseket tekintve hozta a formáját, de a megszerzett labdákkal (kirúgások/kidobások, hazaadások) ezúttal talán kissé flegmán bánt. Számos esetben hozta nehéz helyzetbe a védőket egy-egy nem kellően átgondoltan elvégzett kidobással.

Igaz, mindez kölcsönös volt. Nagy Gáborról ugyanaz mondható el, mint Kun Laciról. Védekezésben nem volt különösebb gond a teljesítményével, de a megszerzett labdák, különösen a partrúgások/partdobások olykor megmosolyogtatóan sikerültek.

Iló András nagyot küzdött, próbált ütközni, de az igazat megvallva gyorsaságban sokszor alulmaradt. Amikor nem, akkor fontos labdákat szerzett, s azokat igyekezett jól megjátszani. Néha azonban feleslegesen választotta az előreívelést, keveset járatta hátul labdát. Ezt viszont most könnyen meg lehet bocsátani, tekintve a társak elképesztő hibáit.

Kövecse Imre kisebb hibáktól eltekintve jól játszott. Ezúttal erőssége volt a védelemnek, s nagy szerepe volt a fordításban is. A tőle megszokottnál fegyelmezettebb volt, gólt lőtt, gólpasszt adott, még ha nem is biztos, hogy nem lövésnek szánta. Becsülettel küzdött, rég nem láttam tőle ilyen stabil produkciót. Egy-két elszórt labdája neki is akadt, de a meccsen belül is sokat javult a teljesítménye a második félidőre.

Gulyás Attila az első gólban érzésem szerint sáros volt, de ezt leszámítva jól játszott. Folyamatosan veszélyt jelentett az ellenfél kapujára, nem adta fel, s ha kis szerencséje van, mesterhármast rúg. Megérdemelte, hogy ő lőjje a győztes gólt.

Lemmich Attila is jól játszott, leszámítva, hogy néha elfelejtett védekezni. Az ilyen esetek száma azonban a múlt hétvégihez képest jelentősen csökkent, s látszott rajta, hogy nyerni akar. Kreativitásban is jeleskedett, igyekezett fazont adni a támadásoknak, benne volt az összjátékban, s voltak jó lövései is.

Hamar László az utóbbi időben sokkal fegyelmezettebben játszik, mint a szezon nagyrészében. Ezúttal is stabilan játszott, sokat szerelt, küzdött, passzolt, nem brillírozott ugyan, de nagyon hasznosan játszott. Csak így tovább!

Én elég nehezen lendültem bele a játékba. Nagyon merev voltam, s így lassan, körülményesen játszottam, sok labdát eladtam. Az első félidő vége felé kezdtem némileg magamra találni, ekkor volt egy jó lövésem, s kezdtem jobban belépni az összjátékba. Védekezésben a saját feladatomat megoldottam, de segíthettem volna többet a többieknek. Elsősorban azonban támadásban lehettem volna hatékonyabb, főként a lassúságomért volt kár. A második félidőre kicsit összeszedtem magam, belőttem a büntetőt, adtam egy gólpasszt, s több esetben gólhelyzetbe hoztam társaimat.

Összességében ugyan nem érdemtelenül nyertünk, de az ellenfél mérhetetlenül sok kihagyott helyzete nélkül ez aligha jött volna össze. A küzdeni tudás és a végjáték miatt dicséretet érdemel a csapat, de azért ezt a győzelmet értékén kell kezelni. Ez a teljesítmény önmagában nem volt az igazi, főként a rengeteg védelmi hiba és a védekező harmadban történt sok eladott labda miatt. Védelmünk ezen a meccsen gyorsaságban nem tudta felvenni a versenyt az ellenféllel, amit úgy kellett volna tudnunk kompenzálni, hogy nem nyílunk ki, megakadályozva ezzel a kontrákat. Persze ez csak akkor megy, ha nem kell mindjárt az elejétől hátrányban játszanunk.