Pénteken a Tibor és Gino ellen játszottunk volna, ám az utolsó helyen álló csapat a bajnokság végéhez közeledve szétesett, így azt a mérkőzést a zöld asztal mellett mi nyertük. Mivel így lyuk került a programba, remek lehetőség kínálkozott arra, hogy lejátsszuk a CSTE ellen az alapszakaszból elmaradt meccset. A két csapat pedig a hagyományoknak megfelelően ezúttal is remek mérkőzést játszott egymással.

A Tibor és Gino visszalépéséről, s így a pénteki meccs elmaradásáról csütörtökön értesültünk, a CSTE elleni elmaradt mérkőzés pótlása tehát az ellenfél korrekt hozzáállása és rugalmassága nélkül nem valósulhatott volna meg. Hála a CSTE sportszerűségének, létrejött a meccs, mely idei gyenge szereplésünk ellenére hű tudott lenni a két csapat által néhány éve folytatott gyakorlathoz, s két taktikusan játszó, hasonló erőt képviselő csapat küzdelmét hozta.

Bár nem volt különösebb tétje a találkozónak, mindkét csapat tagjai szép számmal voltak jelen. A mieinknél három csere is volt, ami a szezon egészét figyelembe véve kiemelkedő létszámnak tekinthető. Mindkét csapat fegyelmezett játékkal kezdte a meccset, talán a CSTE birtokolta többet a labdát, de az első tíz percben nekünk voltak nagyobb helyzeteink. Lemmich Attila két alkalommal is remekül hozta helyzetbe társait, ám előbb Deé Gergely ziccerből a kapust találta telibe, majd Gulyás Attila lőtt jobboldalról az oldalhálóba.

Jó iramú meccs volt kibontakozóban, melyen egy-egy hibáért könnyen góllal fizethet az elkövetője. A jó játékban ugyan partnerek tudtunk lenni, de a hibátlan védekezés azért még távol állt a csapattól. Ahogy ebben az évadban annyiszor, ezúttal is előfordult, hogy néha túl távolról fogtunk embert, s egy ilyen szituációt követően felállt védelem ellen lőtt gól a CSTE – noha mindenkinek megvolt az embere, a csatár mégis gond nélkül lövéshez jutott úgy nyolc méterre a kapunktól, s a bal alsó sarokba tüzelt (0-1).

A gólt leszámítva nem játszott rosszul a csapat, voltak veszélyes próbálkozásaink, s az első félidőben mutatott játék alapján akár vezethettünk is volna. A második játékrészben hasonlóan folytatódtak a dolgok, ám egyre többször követtük el az idei szezonban visszatérőnek számító hibáinkat. Egyrészt túl sok volt a félpályánál, lendületből elkövetett pontatlan passz, másrészt a védők olykor túl lendületesen igyekeztek támadni. Ez meg is hozta a gyümölcsét, a második félidő közepén egyenlítés helyett egy kinyílt védelem elleni gyors kontrából növelte előnyét a világoskék csapat (0-2).

A gól után rövidesen jött a válasz, Deé Gergely remekül vette észre a neki nyitott területet, s balról indulva középre kígyózott, majd mintegy 10-12 méterről erősen a jobb alsó sarokba lőtt (1-2).

Jókor jött a szépítés, aminek köszönhetően az utolsó tíz perc nagy iramú, nyílt küzdelmet hozott. Nagy gólhelyzetből ezúttal ellenfelünknek jutott több, a legemlékezetesebb jelenet az volt, amikor már Kun Lacin is túljutott a labda, de Deé Gergő a gólvonalról tisztázott. A másik oldalon néhány szöglet és egy-két átlövés okozott fejtörést a kapusnak, legnagyobb védését talán az én jobb felsőbe tartó lövésemnél kellett bemutatnia. Kun Laci sem tétlenkedett, volt neki is néhány bravúros védése.

Mindkét kapus kitett magáért, nagy szerepük volt abban, hogy ilyen remek meccset játszott a két csapat. Sajnos nem sikerült kiegyenlítenünk, így 2-1 arányban a CSTE nyert, hozzáteszem: nem érdemtelenül. Kis szerencsével talán egy döntetlenre jók lehettünk volna, de a győzelemhez túl sokat hibáztunk.

Kun Laci teljesítményét mindenképpen ki kell emelnem, megítélésem szerint ezen a meccsen ő volt a csapat legjobbja. A gólokról nem tehetett, ellenben bemutatott jó pár bravúrt. Végig együtt élt a játékkal, a hazaadott labdákat is rendre jól játszotta meg. Csak így tovább, Laci bácsi!

A védelemből ezúttal Tölgyesi Attilával voltam a legelégedettebb. Nem azért, mert csúcsformában volt, hanem azért, mert pontosan annyit vállalt, amennyiről úgy érezte, hogy meg is tudja csinálni. Azt pedig jól csinálta.

Nagy Gábor ezúttal kicsit melankolikusnak tűnt. Nem játszott rosszul, de ennél sokkal koncentráltabban is tud játszani. Összességében azért nincs okom panaszkodni a teljesítményére, kisebb hibáktól eltekintve alapvetően rendben volt a játéka.

Kövecses Imre a szezon során mutatott játékához képest sokat javult, de a fegyelmezettsége még mindig fejleszthető. Védekezésben összességében jól játszott, egészen addig, amíg nem kezdett el felrohangálni a támadásokhoz. Vitte a szíve előre, de ilyenkor általában nem ér vissza, s a második gól pont egy ilyen felfutás után esett. Nem azt mondom, hogy nem kell támogatni hátulról a támadásokat, de egy védő esetében a fegyelmezettség a legfontosabb. Azért nem volt rossz, csak azért írom le ezt ide is, hogy el ne felejtse. :-)

Albu (alias Kovács) Adrián hosszú sérülés után tért vissza. Nem játszott rosszul, de néha kicsit sokat cipelte a labdát. Érezte ő is, hogy nem ez élete meccse, s igyekezett inkább a biztosat játszani. Tulajdonképpen ebben jól is teljesített, de a tőle megszokott pluszt most nem tudta hozzátenni a játékhoz. Remélem teljesen felépül(t), és hamarosan 100%-os lesz.

Deé Gergely hozta a tőle megszokott szintet. Igyekezett fazont adni a játéknak, ebben némi nehézséget okozott, hogy a meccs felében olyan összetételben játszott a támadó osztag, amilyenben eddig igen ritkán. Emiatt néha ő is sokat cipelte a labdát. Amikor azonban passzolt, akkor remek dolgok sültek ki belőle. Az első félidőben Lemmich Atival felállt védelem ellen is képesek voltak igazi helyzeteket kialakítani. Gergő ismét meglőtte a maga gólját, s lövései folyamatosan magukban hordozták a gólveszélyt.

Lemmich Attila is jól játszott, sokszor visszalépett labdáért Gergő mögé, amivel kicsit ugyan talán összezavarta őt, de kívülről nézve kifejezetten jól igyekezett mozgatni a csapatot. Kreativitása dicséretet érdemel, szép támadásokat komponáltak olykor Gergővel. Komolyabb hibája nem volt, de ha keresni akarok valami kritizálni valót, akkor íme: az elvesztett labda utáni védekezésben kell még fejlődnie. ;-)

Gulyás Attila összességében jól játszott, bár ezúttal a gól valahogy nem akart összejönni. Védekezésben is, támadásban is odatette magát, fáradhatatlanul nyargalt fel s alá, és nem cselezett feleslegesen. Folyamatosan veszélyt jelentett az ellenfél kapujára, benne volt a gól – sajnos benne is maradt.

Én ezúttal kevesebbet vállaltam, mert nem voltam 100%-os. Durván a meccs felében voltam pályán, s bár kicsit körülményes voltam, azért nem ment rosszul a játék. Volt ugyan egy súlyos hibám (hátul csúnyán eladtam egy labdát), de malacom volt és megúsztuk. Elöl többnyire megtartottam a labdákat, jó néhány veszélyes szögletem volt, s volt egy jó lövésem is, amit a kapus bravúrral, önfeláldozóan hárított. Sajnos ennél többre most a térdem miatt nem futotta.

Az eredménytől és a jobbító szándékú kritikáktól függetlenül azért gratulálok a csapatnak, mégpedig ahhoz, hogy egy ilyen gyengén sikerült szezon végén, amikor már hetek óta nem játszottunk ilyen színvonalú meccset, fel tudott nőni ellenfeléhez, s igazán látványos, élvezetes meccset tudott játszani. A nyolc helyezésnyi különbség egyáltalán nem látszott ezen a meccsen, és nem azért, mert a CSTE játszott rosszul. Fontosnak tartom még megemlíteni, hogy a jó színvonal ellenére rendkívül sportszerű volt a meccs, mind az ellenfél, mind a játékvezető korrekt volt.