Az alapszakasz egyetlen korai meccsén a tabella 2. helyén álló Real Bandi ellen lépett pályára a Cameroon. A korai kezdés ellenére még egy cserénk is volt, s mindjárt góllal kezdtük a mérkőzést. Az elején bátran játszott a csapat, később inkább vakmerően, s végül az összeszedettebb játékkal előrukkoló ellenfél megérdemelten győzött.

A korai meccseket soha nem szerettük igazán, s ez alighanem ezután sem lesz másként. A kezdő sípszó elhangzásakor Deé Gergely még úton volt a pálya felé, így sokat nem kellett vacakolni az összeállítással. Sajnos a bemelegítés sem volt az igazi, ennek ellenére kifejezetten jól indult a meccs. Miklós Ati kiharcolt egy szabadrúgást – hozzáteszem, az ellenfél védője teljesen feleslegesen faultolt – én pedig a sorfal telibe lövése után másodjára betaláltam (1-0).

A jó kezdés után egész jól védekezett a csapat, a Real Bandi több esetben is pontatlan passzokra kényszerült, mivel jól zártuk le a területeket. Igaz – mint később kiderült – ebben az is benne volt, hogy az ellenfélnek még nálunk is kevésbé sikerült felpörögnie a meccs elején. Néhány perc múlva jött az egyenlítés, majd egy szép kontrából Kovács Jácint a kapust is elfektetve amolyan „Sándor-szögből” ismét vezetéshez juttatta a Cameroont (2-1).

A félidő vége azonban egyértelműen az ellenfélnek sikerült jobban, s szünetig megfordították az állást (2-3). Ezt követően kitámadtunk, ami több kockázattal járt, s a második játékrész első felében tovább növelte előnyét a Real Bandi (2-4). Innentől már nem volt mit veszítenünk, s a meccs hátralévő részében többet támadtunk, számos gólszerzési lehetőségünk is volt, ám kifejezetten felelőtlenül, dekoncentráltan játszottunk. Sok volt a pontatlanság a játékunkban, védekezésünk pedig kritikán aluli volt. Távolról fogtuk az embereket, későn vettük fel az ellenfelet, s rendre sikerült emberhátrányos szituációkba kerülnünk anélkül, hogy erre különösebben rákényszerítettek volna minket. Nem volt, aki hátulról megfelelően irányította volna a védekezést, segítette volna az emberek elosztását. Sajnos ez nagyon drasztikusan megmutatkozott, amikor mind az öt mezőnyjátékosunk az ellenfél térfelén támadt, miközben a kapunk előtt fent maradt egy támadó. Természetesen kontrából gólt kaptunk, majd pár perc múlva jött még egy, s a vége 2-6 lett.

Ellenfelünk többet tett a győzelemért, s teljesen megérdemelten zsebelte be a három pontot. Sajnos különösebben nem is kellett megerőltetniük magukat az ellenfél játékosainak, s egy kicsivel több odafigyeléssel érzésem szerint lett volna esélyünk. Senkit sem tudnék kiemelni a csapatból, többé-kevésbé mindenki fásult, dekoncentrált benyomást keltett. Ebben valószínűleg benne volt a korai kezdés is, mivel a munkából rohanva ki-ki ahogy odaért, úgy készült a meccsre. Másra nem nagyon tudok gondolni tekintve, hogy ebben a felállásban azért jóval erősebb játékra is képesek vagyunk.

Lassan, nagyon lassan rázódik össze a csapat, de nem vagyok türelmetlen. Igaz, hogy van öt vereségünk, de az első hat helyezettből négy ellen már játszottunk. A hátralévő meccseken viszont a lebonyolítás logikájából kifolyólag már aligha érünk rá az összeszokás fáradalmaival foglalkozni. Ha azt akarjuk, hogy értelmesen teljen a tavasz, ideje elkezdeni pontokat gyűjteni.