Alighanem a szezon eddigi legellentmondásosabb mérkőzésén vagyunk túl. A felzárkózás érdekében az AS Róma ellen kötelező volt nyernünk, de mint tudjuk, pont ezek a mérkőzések szoktak a legnehezebbek lenni. Ellenfelünk felvállalta a nyíltsisakos játékot, és küzdeni tudásának köszönhetően egészen a meccs hajrájáig kérdéses volt a három pont sorsa.

Már az első pillanatoktól kezdve nagyon aktív támadójátékkal rukkolt elő a Cameroon, s a 3. percben egy baloldali bedobást követően Kovács Jácint – védőjét megelőzve – egy szenzációs fejesgóllal meg szerezte a vezetést (1-0).

Az elkövetkező percekben sem csökkent a lelkesedés, a semleges nézők figyelmét Lemmich Attila két bődületes kapufája győzte meg arról, hogy érdemes figyelni, mi történik az A pályán. Míg támadásban kifejezetten attraktív játékot produkáltunk, védekezésben azért akadtak problémák. Szerencsére ennek kihasználására viszonylag kevés alkalma nyílt ellenfelünknek, ám ez is elég volt ahhoz, hogy egy rosszul sikerült szerelési kísérletből lövőhelyzetet alakítsanak ki, amiért góllal bűnhődtünk (1-1).

Az egyenlítést követően sem változott sokat a játék képe: kreatív támadójátékunknak köszönhetően egyértelműen jobban játszottunk a Rómánál. Néhány perc elteltével ez újra megmutatkozott az eredményben is, mivel az első gólt szinte teljesen lemásolva Jácint újabb gólt fejelt (2-1).

A Cameroon számos szép támadást épített fel, ellenfelünk nem egyszer csak a szerencséjének köszönhette, hogy nem kapott újabb gólt. Gulyás Attila is eleresztett egy jó lövést, ami a jobb alsó saroknál csattant a kapufán. Pillanatokkal később Deé Gergely is a kapufát találta telibe, a kipattanóra azonban érkezett Papp Gyula, aki lövés helyett a vetődő kapus okosan középre gurított, s végül Gulyás Ati közvetlen közelről megszerezte a harmadik gólt (3-1).

Két gólos előnnyel fordultunk tehát, noha a helyzetek alapján akár nagyobb különbségű vezetés is reális lett volna. Igaz, a Róma cseppet sem ijedt meg a kapuja előtt lezajló események láttán, s szorgalmasan igyekezett helyzeteket kialakítani. A második félidő eleje az elsőhöz hasonlóan telt, a tekintetben is, hogy a gólok nem akartak összejönni. Aztán kicsit kezdett kiegyenlítettebb képet festeni a játék, s érezhető volt, hogy ha a védekezésünkön nem javítunk, akkor könnyen bajba kerülhetünk. A meccsnek ebben a periódusában különösen sok volt az eladott labda, ami idővel megbosszulta magát. Egy felpasszolt labdát követően Lemmich Attilát szerelték, a passzt adó Papp Gyula pedig már sprintelt előre. A megszerzett labdát az ellenfél játékosa hamar bejátszotta Gyula helyére, s az ott tanyázó csatár megszerezte a bordó mezesek szépítő gólját (2-3).

A gól meghozta az ellenfél önbizalmát, s pár perccel később ismét szolgáltattunk lehetőséget a Rómának a kapunk elé kerülésre, mivel egy megszerzett, majd eladott labdát követően emberelőnyös szituációban végezhetett el partrúgást az ellenfél. A jobbról betett labdára középen üresen érkezhetett egy csatár, aki megszerezte az egyenlítő gólt (3-3).

A meccs hajrájához közeledve lélektani előnybe került az ellenfél, azonban mindez nem tartott sokáig. A mieink nagyobb iramra kapcsoltak, a koncentrációt illetően is látványos javulás állt be, s ellenfelünk ismét a szerencséjében bízhatott csak. Ez egy kapufa és egy kipattanóból megeresztett, kis híján K.O.-val végződő „kifejelt” lövés erejéig ki is tartott, majd jött Geri, és egy perc alatt eldöntötte a három pont sorsát. Hét perccel a meccs vége előtt előbb egy szép cselt követően jobboldalról lőtt óriási gólt a hosszú sarokba (4-3), majd a következő támadás során balról kígyózott befelé kihasználva, hogy Jácint elvitte előle a védőt a sarokba, s a kapu jobb oldalába tüzelt (5-3).

A két gyors gólnak köszönhetően összeomlott az ellenfél. Eddig érezhetően nagyot küzdöttek, s remekül tartották magukat, sőt, ha kicsit még szerencsésebbek, akár nyerhettek is volna. Ekkor azonban teljesen összeesett a játékuk, s innentől kezdve csak a végeredmény volt kérdéses. Mi pedig addig ütöttük a vasat, amíg forró. Két gyors kontrából előbb Jácint, majd Gulyi passzából lőttem két gólt (7-3), majd Gergő egy remekbe szabott lövéssel lepókhálózta a bal felső sarkot, megszerezve a meccs talán legszebb gólját (8-3). Az utolsó pillanatokban lezajló jelenetben pedig minden benne volt: Kertész Ati vezette fel a labdát senkitől sem zavartatva, mellette két Cameroon-játékos futott még a kapu felé, velük szemben csak a kapus. Ati – akarom mondani Laci :-) – azonban saját gólra vágyott, s a bal alsó sarkot vette célba, lövése a kapufáról a kapusra, majd róla a hálóba pattant, így Kertész Ati is feliratkozott a góllövőlistára (9-3).

Végül magabiztos, 9-3 arányú győzelmet aratott csapatunk, ami a mutatott támadójáték fényében megérdemeltnek mondható. Ellenfelünk ugyan a meccs háromnegyedében erőn felül teljesítve küzdött, ezúttal nem lett volna igazságos, ha nem mi nyerünk. Sokkal technikásabb, kombinatívabb játékot mutatott be a Cameroon, ami a kilenc gól mellett számos kapufát is eredményezett. Védekezésben van ugyan még javítani valónk, erre alaposan rá is világított ez a meccs, de összességében mégis reális eredmény született. Mondom ezt annak ellenére, hogy alaposan rezgett a léc 3-3-nál, s az addig mutatott küzdőszelleméért ellenfelünk minden dicséretet megérdemel.

Nem sok szó esett Kun Laciról és Iló Bandiról, pedig védekezésben olykor nehéz pillanatokat is ki kellett állniuk. Laci nem tehetett a gólokról, mindhárom találatnál kiszolgáltatott helyzetben volt.

A kezdőként pályára lépő védők közül Bandi volt a fegyelmezettebb, ami a védekezést illeti. Ha kellett, a támadásba is belépett, s még egy emlékezetes műeséssel is megajándékozta a közönséget.

Jácintnak óriási szíve van a játékhoz, ami olykor lőtt, olykor kapott gólokban mutatkozik meg. :-) Ezen a meccsen mindkettőre akadt példa, ám két gyönyörű fejesgólja és gólpassza egyértelműen többet nyomott a latban, mint hibái.

Papp Gyula azzal az előnnyel lépett pályára, hogy kintről pontosan látta, mi a gond hátul. Miután beszállt, fegyelmezettségével sokat lendített védőjátékunkon, ezen kívül adott egy okos gólpasszt. Bár Lemmich Attiláival koprodukcióban összehoztak egy gólt, összességében talán ő volt a legfegyelmezettebb hátul.

Kertész Ati hozta a tőle elvárt szintet, játékintelligenciájára nagy szüksége volt a csapatnak. Igaz, amikor támadóként kellett helyt állnia, kicsit mintha majrézott volna: gyorsan és emiatt többször pontatlanul szabadult a labdától. Góljával azonban lenyűgözte a publikumot – engem legalábbis egész biztos. ;-)

Deé Gergely volt a meccs legjobbja. Amikor kellett, nagyobb figyelmet fordított a védekezésre, majd lőtt egy mesterhármast. Kell ennél több? :-)

Lemmich Atival szemben igazságtalan volt a sors, legalább egy gólt megérdemelt volna a két hatalmas kapufájáért. Kreatívan játszott, szép dolgokat csinált, ugyanakkor a meccs középső periódusában sokszor adta el a labdát a pálya közepén.

Gulyás Attila okos passzokkal operált és aktívan segítette a védekezést is. Gólt lőtt, gólpasszt adott, higgadtan és kreatívan futballozott, egyszóval kifejezetten emlékeztetett a régi Gulyira.

Ezúttal nekem is egész jól ment a játék, nehezen – legtöbbször csak szabálytalanul – lehetett elválasztani a labdától. Két könnyű gól, egy gólpassz és egy K.O. volt a számszerű eredménye játékomnak.

A védekezésünkkel még mindig nem vagyok teljesen kibékülve, meggyőződésem, hogy ennél többre vagyunk képesek. Támadásban azonban egyre inkább kezd összeérni a csapat. Van még hova fejlődni, de egyértelműen látszik, hogy alakul a dolog...