Az őszi szezon utolsó mérkőzésén az öt forduló óta veretlen, s a tabella 4. helyén álló FBI ellen lépett pályára a Cameroon. A Real Bandit legyőző csapat nehéz ellenfélnek ígérkezett, aki ellen csak az eddigieknél fegyelmezettebb játékkal nyílhat esélyünk a győzelemre.

Hadd kezdjem mindjárt a legvégén: le a kalappal a minden pályára lépő játékos előtt! Ilyen fegyelmezett, érett, taktikus játékot idén még nem produkáltunk, s ennek köszönhetően megérdemelten nyertünk egy igencsak jó csapat ellen.

Pedig az előjelek nem voltak a legkedvezőbbek: tegnap Jácint megsérült, ráadásul rajta kívül is volt hiányzó bőven. Gergő és Ati pedig éppen csak odaértek a munkából a kezdő sípszó előtt. Mégis mindettől függetlenül okosan játszott a csapat, s már a meccs elején sikerült megszerezni a vezetést: egy bal oldali bedobással a rövid sarokra beinduló Papp Gyula fölött az üres területre érkező Deé Gergőt találtam meg, aki fordulásból gyönyörűen kilőtte a jobb alsó sarkot (1-0).

Az ellenfelet alaposan felrázta a gól, mielőtt azonban megtalálták volna védelmünk ellenszerét, növeltük előnyünket. Tölgyesi Attila végezhetett el partrúgást bal oldalról, a saját hatosunkkal egyvonalban. Ati remekül ívelte fel a labdát a fejemre, én pedig a kapunak háttal állva mintegy hat méterről a jobb alsó sarokba fejeltem (2-0).

A kétgólos előnyünket ezután magabiztosan őriztük, védekezésben ezúttal szinte hibátlanul teljesített a csapat. A szépítő gólt egy fordítva megítélt taccs hozta meg, amit sajnos a kelleténél egy egész picivel lassabban reagáltunk le, így a balról áttett labdából lövőhelyzetbe került az ellenfél játékosa, s 12 méterről leadott bombája egy óriási kapufát követően a bal alsó saroknál az elvetődő Kun Laci hátára pattant, s onnan a kapuba (1-2).

A jó iramú mérkőzésen tulajdonképpen benne volt a játékban egy FBI-gól, de kicsivel több szerencsével ezt elkerülhettük volna. Ezen azonban nem volt idő töprengeni, mert Deé Gergely jobbról elvégzett bedobását a hosszú oldalon érkező Lemmich Attila már be is vágta, s máris újra két gól lett a különbség (3-1).

A második félidőben aktívabban rohamozott az FBI, mi pedig nem adtunk lehetőséget a versenyfutásra, egységesen, stabilan védekezett a csapat, mint egy jól működő gépezet. Ennek ellenére ebben a játékrészben bizony Kun Lacinak is akadt néhány lehetősége megcsillogtatni tehetségét, amit sikeresen abszolvált.

Mivel kockázatosan kitámadott az ellenfél, bőven nyílt lehetőségünk kontrázni, azonban a nagy iramnak köszönhetően csak a villámgyorsan lövésig játszott kontráknak volt létjogosultságuk. Ostromoltuk is rendesen a kaput, több lövésünk is centikkel a kapu mellett zúgott el, s jól láthatóan nem lett volna esélye hárítani őket a kapusnak, ha egy kicsivel arrébb mennek. Eközben az FBI is lőtt egy jókora kapufát.

A félidő közepén aztán ismét mi örülhettünk: egy elveszített, majd kis szerencsével visszaszerzett labdával egy az egyben megvertem a védőmet, s jobb lábbal a rövid sarokba lőttem (4-1).

A magabiztosnak tűnő előny ellenére ez a meccs ekkor még messze nem dőlt el. Az FBI mindent egy lapra tett fel, mi pedig a védekezést tekintettük elsődleges feladatnak. Ennek eredményeként persze számos kontrára nyílt módunk, s nem egyszer csak szabálytalanság árán tudta megfékezni ellenfelünk a gyors ellentámadásainkat. Ezek során sikerült megúszniuk egy nyilvánvaló kétperces kiállítást is, valamint egy baloldali szabadrúgásból Lemmich Ati is megrúgta a szokásos kapufáját.

A meccs hajrájában Kun Lacinak bőven akadt védeni valója, két-három nagy bravúrt is bemutatott, s a minden dicséretet megillető védelem ilyenkor gondosan eltakarította a kipattanókat. Egy gikszer még becsúszott a végére, Laci bácsi egy előredobás helyett a pálya középső harmadában baloldalt helyezkedő Gergőt játszotta meg, akit hátulról megtámadtak, s a megszerzett labdát egy passz után gólra váltotta az FBI (4-2).

A szépítő gólnak köszönhetően maradtak izgalmak a végére is, de ezt a szituációt már kifejezetten okosan kezelte a csapat.

Az eredmény nem változott, így egy remek, küzdelmes mérkőzésen jó játékkal sikerült nyerni. Az ellenfél igen jó erőkből állt, s tabellán elfoglalt helyét már a meccs elejétől kezdve agresszív letámadással igyekezett igazolni. A győzelmet – kreatív támadójátékunkon kívül persze :-) – jórészt annak köszönhetjük, hogy a mi védelmünk sokkal kevésbé volt sebezhető, mint az ellenfélé. Ehhez pedig kellett az, hogy kellő alázattal, türelemmel, óriási igyekezettel, de ugyanakkor az eszét is használva minden játékosunk maximálisan megvalósítsa azt, amit megbeszéltünk. Nem is tudnék külön kiemelni senkit, ehhez mindenki alaposan hozzátette a magáét. Ahogy – a kettő közül :-) – az egyik törzsszurkolónk fogalmazott: ez férfimunka volt.

(Apropó, az megvan, hogy: se keze, se lába, mégis a kocsmában ül, mi az? Törzsvendég. :-))))

Ha már itt tartunk, a szurkolóink is köszönetet érdemelnek, amiért egész ősszel többé-kevésbé kulturáltan bíztattak minket. Szerencsére a „kemény mag” miatt most sem kapunk pénzbüntetést az UEFA-tól, és a pályánkat sem tiltják be (már csak azért sem, mert akkor a többi csapat sem tudna hol játszani). Igaz, elég jó előszűrőnek bizonyult az építkezés, hiszen valamekkora belátási képességre azért tagadhatatlanul szükség van az állványok és betontömbök dzsungelében a játéktér hétről-hétre történő megtalálásához. Bár hozzáteszem, azért néha sikerült megtréfálni ezt a fajta szurkolói beléptető rendszert is. Győzőnek, a kettes számú futballhuligánnak pedig ezúton is boldog névnapot kívánunk!

Sátorállítás után visszajövünk, addig pedig senki ne felejtse, hogy 14-én, pénteken csapatvacsi! Részletek később.