Az alapszakasz utolsó fordulójában az Afrika-Korps sérülések miatt nem tudott kiállni csapatunk ellen, így a mieink egy hét pihenőt követően vághattak neki a rájátszásnak. Sajnos az első fordulóban a Másfél Volt ellen mindjárt egy korai kezdési időpontot sikerült elcsípnünk (16:55), így okozott némi fejtörést, hogy ki tudjunk állni.

Sokáig kérdéses volt például, hogy ki fogja védeni a kapunkat, de szerencsére Kun Laci el tudott kéredzkedni a munkából, így ez a kérdés megoldódott. Aztán némi meglepetésre kis híján kilencen is összejöttünk, de az utolsó pillanatban közbeszólt az élet: Hamar Laci lebetegedett, Kövecses Iminek pedig a munkája szólt közbe. Így végül egy cserével tudtunk kiállni a mérkőzésre. Sajnos a korai kezdési időpontok esetében rendszeresek az ehhez hasonló bonyodalmak, már azt csodaként kell értékelnünk, hogy egyáltalán ki tudtunk állni, sőt még cserénk is volt.

A mérkőzés elég kiegyenlítetten indult, a kékek birtokolták ugyan többet a labdát, de stabilnak tűnt a védelmünk, s a megszerzett labdákat is megbecsültük, jól építettük fel a támadásokat. Néhány perc játék után jelentkeztek az első nehézségek: az ellenfélnek volt ugyanis egy kifejezetten nehezen tartható játékosa, aki többször is borsot tört a védelem orra alá. Ez a ténykedése aztán a félidő közepén gól formájában is realizálódott (0-1).

A bekapott gól hatására élénkebb támadójátékba kezdett a Cameroon, aminek számos következménye lett. Egyrészt néhány perc leforgása alatt örömteli módon sikerült kiegyenlítenünk: Deé Gergely mintegy 10-12 méterről vette be a kékek kapuját (1-1). Másrészről azonban további problémák jelentkeztek a védekezésünk terén. Ennek egyik lehetséges megoldási módja lett volna, ha Lemmich Attila egy az egy elleni szoros emberfogásra vált, ám ez nem tette volna lehetővé számára az aktív támadójátékot (ami egyébiránt védőként másodlagos feladata), így amire felvette volna emberét, már rendre ott talált valaki mást. Ebből aztán néhány percnyi fejetlenség lett, mivel noha detektáltuk a problémát, nem oldottuk azt meg. Sőt, több esetben nem volt egyértelmű, hogy ki is fog kicsodát. Ennek rövidesen két bekapott gól lett az eredménye (1-3).

Következő próbálkozásként kizárásos alapon Lemmich Jakab zárt vissza, s játszott szoros emberfogást a továbbiakban, s így Lemmich Attila egy sorral feljebb léphetett. A váltás tulajdonképpen sikeresnek mondható, mivel a második félidőre ennek köszönhetően jelentősen megváltozott a játék képe, s a mieink aktívabb támadójátékra válthattak. Végeredményben a második félidőt meg is nyertük, de ez a meccs megnyeréséhez nem volt elég. De ne rohanjunk így előre, nézzük mi is történt. Először Gulyás Attila lőtte ki jobbról a hosszú sarkot (2-3), majd ismét a kékek találtak be egy jól kivitelezett kényszerítőt követően (2-4). (Ezúttal – rá nem jellemző módon – Deé Gergely maradt le a beinduló játékosról.)

Ezután ismét a Cameroon jött, Deé Gergely és Lemmich Attila remek kényszerítőjét követőn Geri emelt balról a hosszúba (3-4). Következett ismét a túlzott igyekezet, s egy formálódó támadás során a félpályánál eladott labdából ismét a kékek lőttek gólt (3-5). Ennél a gólnál sajnos Lemmich Jakab – támadásra készülvén – túl messze helyezkedett emberétől, s amikor a támadóhoz került a labda, már volt annyi tere, hogy lendületből csináljon magának lövőhelyzetet.

A végére még maradt egy szépségdíjas Cameroon-gól: Kun Laci indítását a jobboldalon felfutó Lemmich Attila egy érintést követően leesés nélkül, kapásból a hosszúba vágta (4-5).

A végén tehát a Másfél Volt tehette zsebre a három pontot, amit jó játékuknak köszönhetően meg is érdemeltek – sajnos ezen a meccsen egy góllal jobbak voltak nálunk. Ugyanakkor ez egy nagyon tanulságos meccs volt, mert noha sok volt a hiányzó ezt a meccset meg is nyerhettük volna. Nem véletlen, hogy ebben a beszámolóban is nagyobb súlyt kap a védekezésünk, mivel ez lehetett volna a győzelem kulcsa. A PCland.hu elleninél ugyan gyengébben álltunk fel, de ettől függetlenül támadásban olykor igen szép dolgokat mutatott a csapat. Védekezésben azonban alulmúltuk a két héttel korábbi teljesítményünket. A szép játék oltárán több ízben feláldoztuk a fegyelmezett védekezést, ami erre elég: ilyen játékkal ki lehet kapni minimális különbséggel egy gólgazdag meccsen az alsóházban. Fegyelmezett játékkal pedig – mint azt láthattuk két hete – meg lehet verni egy olyan csapatot, aki versenyben van még akár az aranyéremért is. Mindenesetre nem történt semmi tragédia, de fontos elraktároznunk ezt a meccset az emlékezetünkben, s tanulni belőle, mert a következő idényben végre jó lenne ismét igazi tétmeccseket játszani. Jó dolog, hogy tudunk könnyed, szép játékot játszani, de ez csak támadásban erény. Ezen a téren kétségtelenül fejlődik a csapat az utóbbi időben. Mindez azonban hosszabb távon nem mehet a fegyelmezett játék rovására védekezésben (mint ahogy történt az az idei szezonban jónéhányszor).