Borzalmasan gyenge játékkal, izzadtságszagú győzelmet arattunk a tabella utolsó helyén álló Catanaccio ellen, s ezzel – a bajnokság folyamán immár másodszor – felkúsztunk a dobogó legalsó fokára. A sereghajtó az elmúlt két hét gólzáporos vereségei után alaposan összekapta magát, s nem sok hiányzott hozzá, hogy megtréfálja a szezon folyamán az eddigi leggyengébb játékával előrukkoló Cameroont.

Az elmúlt két mérkőzésén 24 gólt kapó Catanaccio veszteni való nélkül, a becsületes küzdelem reményében lépett pályára, s nyugodt játékával hamar elérte, hogy a nem megfelelő méretű mellényben pályára lépő csapatunk vállán súlyosnak érződjék a győzelmi kényszer terhe. Nehéz volna bármi pozitívumot visszaidézni a mérkőzésen történtekből, leszámítva azt, hogy végül ha nehezen is, de a három pontot csak sikerült megszerezni.

A játék képére leginkább a kaotikus jelző illik: csapatunk teljesen fegyelmezetlenül, tabellán elfoglalt helyéhez és a bajnokság során több ízben mutatott játékához méltatlanul játszott. Noha nálunk volt többet a labda, és több esetben is szerencsés körülmények közt menekült meg az ellenfél kapuja a góltól, mégis inkább a Catanaccio által elképzelt forgatókönyv érvényesült a pályán. Számos esetben nyílt lehetősége kontrára a sárga mezes csapatnak, s túlzás nélkül állítható, hogy több gólszerzési lehetőségük adódott, mint egy héttel korábban a Bútor Adunak. A két csapat közti tudáskülönbség a játékban nem, legfeljebb abban a tényben öltött testet, hogy nekünk ilyen rettenetesen gyenge játékkal is sikerült bepréselni valahogy három gólt, míg ellenfelünknek ez – számos lehetősége ellenére – egyszer sem sikerült. Ez az összegzés mindent el is mond magának a mérkőzésnek a színvonaláról.

Kronológiailag az alábbi történések alakították ki a végeredményt:

30 perc szenvedés után Lemmich Attila a jobb oldalon felfutva kilőtte a hosszú alsót (1-0). Néhány perccel később az egyetlen dicséretes támadásunk végén Kovács Jácint adott forintos labdát a védelem mögött keresztbe futó Kertész Attilának, aki jobbal kapásból kilőtte a bal felső sarkot (2-0). Végül pedig Deé Gergely jobbról elvégzett bedobását a védőjét megelőző Kovács Jácint kapásból a kapu bal oldalába vágta (3-0).

Ellenfelünknek jár a gratuláció, nem nekünk. Ők látatlanban alighanem kiegyeztek volna egy ilyen eredménnyel, mégis sikerült úgy küzdeniük, hogy akár győztesen is elhagyhatták volna a játékteret, ha csak egy kicsivel több szerencséjük van. Nekünk marad a magunkba nézés és a saját hibáinkból különösebb következmény nélkül történő okulás lehetősége, ami egy ilyen kiélezett bajnokságban már önmagában sem lebecsülendő lehetőség. Én képesnek tartom a csapatot arra, hogy éljen vele.