Miután az első fordulóban szabadnapos volt, szeptember 1-jén csapatunk is megkezdte a 2008-2009-es idényt. Kilencedik évadunkban hétfői játéknapon játszunk, a helyszín továbbra is a TIPPMIX Futballaréna. A bajnokság második fordulójában az első meccsén a KTK-t 6-3 arányban felülmúló Arsenal ellen léptünk pályára.

A tavalyi szezonban nem igazán elkényeztetett szurkolóink elé szokatlan látvány tárult, ugyanis négy cserével vágtunk neki az első őszi meccsünknek. Nehézséget csupán az okozott, hogy Kun Laci másik meccse a B pályán tíz perccel később ért véget a mi meccsünk kezdési időpontjához képest, így az elején Nagy Gabi tartotta a frontot a kapuban.

A csapat rendkívül motiváltnak tűnt, s már az első pillanattól kezdve felvette, sőt, diktálta a mérkőzés iramát. Gabinak jóformán alig kellett védenie egy-két gyenge távoli lövést. A mieink ellenben többet veszélyeztettek, számos ígéretes támadás zárult gól nélkül. Aztán megérkezett a kapuba Kun Laci, ám neki sem kellett bravúrt bravúrra halmoznia. Ellenfelünk is és mi is taktikusan, gyorsan játszottunk, azonban olykor a lelkesedés a pontosság rovására ment. Az első félidőben több nagy védést is bemutatott az ellenfél kapusa, kapufát is lőttünk, a gól azonban nem akart összejönni. A legközelebb egy bal oldali szögletet követően Papp Gyula állt a gólszerzéshez, ám közvetlen közelről a kapu fölé pörgetett. Ahogyan az lenni szokott, a félidő végéhez közeledve egyetlen helyzetből megszerezte a vezetést az ellenfél. Egy jobb oldali partdobásnál rosszul voltak elosztva az emberek, s hiába iramodtam saját emberemet hátrahagyva a hátul üresen hagyott játékos után, utolérni nem volt esélyem, így a teljesen tehetetlen Laci bácsi mellett 6 méterről könnyedén gurított a hálóba (0-1).

A félidő vége előtt még rendeztünk egy kisebb tűzijátékot az Arsenal kapuja előtt, de az egyenlítés nem sikerült. A második játékrészt óriási lendülettel kezdte a csapat, szinte odaszögeztük az ellenfelet a kapuja elé. Noha a precíz, higgadt játék terén még akadtak hiányosságok, a lelkesedés néhány perc alatt meghozta gyümölcsét, s a Cameroon színeiben első bajnoki mérkőzését játszó Kovács Jácint úgy 12 méterről bal lábbal hatalmas gólt lőtt a jobb felső sarokba (1-1).

Az egyenlítés után is a mieink kezdeményeztek többet, noha alapvetően zárt védekezésből játszottunk. Az Arsenal néhány távoli kísérletet leszámítva nem tudott igazán helyzetet kialakítani. Több ízben is lehetőségünk nyílt emberelőnyben kontrázni, azonban ezek hatásfoka még nem volt az igazi. Hat perccel a vége előtt aztán egy partrúgást követően megelőzött az ellenfelem, és a kapu torkából ismét vezetéshez juttatta az Arsenalt (1-2).

A hátralévő időben nagy küzdelem folyt a pályán, teljesen kapuja elé szorult az ellenfél, s csak a kitűnően védő kapusának köszönhetően nem sikerült egyenlítenünk.

A Cameroon sokkal jobban védekezett, mint a tavalyi szezon legtöbb meccsén, azonban két rögzített szituáció elég volt ahhoz, hogy vesztesen legyünk kénytelenek elhagyni a pályát. Támadásban vannak még fejlődési lehetőségek, elsősorban a pontosság, higgadtság terén. Ha egy kicsivel jobban használjuk ki a helyzeteinket, gólokkal nyerhettük volna a mérkőzést. Más kérdés, hogy az ellenfél kapusa nagyon jól védett. Az első meccs mindenesetre sok pozitívumot is hozott. Egy jó iramú meccsen egyszer sem tudott átfutni rajtunk az ellenfél, sőt, a meccs nagyészében mi diktáltuk a tempót. Látszott, hogy a csapat képes kreatívan futballozni, a látottak alapján mindenképp bizakodóak lehetünk. Néhány ösztönös játékelemet azonban még sikerülnie kell tudatos mozgásokkal felülírnunk, valamint össze kell szoknia a csapatnak. A hozzáállásáért, küzdeni tudásáért mindenkit dicséret illet, a csapatjáték pedig véleményem szerint még sokat fog fejlődni az ősz folyamán.