„Kis lépés az emberiségnek,…” de annál nagyobb nekünk: Kovács Jácint 39. percben szerzett góljával megnyertük a Bútor Adu elleni rangadót, s ezzel versenyben maradtunk a dobogóért. Az élmezőnyt alkotó csapatok a következő hetekben több ízben is egymás ellen játszanak, s a mi utolsó mérkőzéseink is kivétel nélkül rangadók lesznek, izgalmas hajrára van tehát kilátás.

Bár a vesztett pontokat tekintve hat ponttal jobban álltunk, a Bútor Adu elleni mégis az eddigi talán legnehezebb meccsnek ígérkezett. Volt ugyanis miért tisztelnünk ellenfelünket, mivel január elején 5-0 arányban legyőzték a listavezető Szedett-vedett gárdáját, akitől a mi egyetlen vereségünk is származik. Ráadásul mindkét csapat számára nagy volt a tét, mivel a narancssárgáknak mindenképpen győzniük kellett volna, hogy a hajrára esélyük legyen lépést tartani az élbollyal. Ráadásul Tölgyesi Attila is és én is sérüléssel bajlódtunk, Deé Gergely kisebb betegségből lábadozott, Papp Gyula pedig ezúttal hiányzott. Így bár volt három cserénk, hátul volt több cserelehetőségünk is, de elöl komoly problémákkal küzdöttünk.

Ennek ellenére a mérkőzést mi kezdtük jobban, s a már 4. percben vezetést szereztünk: egy jobb oldali szögletet követően Lemmich Attila lövésébe belelépett a védő, ám Ati erőszakosságának köszönhetően ismételhetett, s ballal a rövid alsó sarokba lőtt (1-0). A következő percben az ellenfél dolgozott ki egy helyzetet, ám ez kimaradt, majd az ellenakció során egy rövid kényszerítőből labdát veszítettünk a támadóharmadban, amit Deé Gergely jó ütemű belépőjével rögtön visszaszerzett. Az így hozzám kerülő labdát a jobb oldalon elhúztam az ellenfél mellett, és jobb lábbal valahogy igen szerencsésen érhettem hozzá, mivel a rövidre rápiszkált labda megtréfálta a reflexből védeni próbáló kapust: nehezen rekonstruálható körülmények közt felpörgött, s a hálóba pottyant (2-0).

Némi szerencsével ugyan, de hamar kétgólos előnybe kerültünk. A Bútor Adu innentől kezdve kényszerhelyzetben volt, s rövid időn belül megmutatta, hogy miért is tartottunk a találkozótól. Egy perccel később ugyanis egy szép kényszerítő után szépített az ellenfél, így hat perc játék után már 2-1 volt az eredmény. Ezt követően az ellenfél több veszélyes támadást is vezetett, támadójátéka ellen jóval nehezebb volt védekezni, mint az eddigi győztes meccseink bármelyikén. Nem érezhettük magunkat páholyban, s mivel ellenfelünk – kényszerből – nyíltabb játékot vállalt, mi is erőteljesebben kontrázhattunk. Ezen a meccsen öngyilkosság lett volna mélyen a kapunk előtt védekezni, így egy remek iramú, nyílt mérkőzés kezdett kialakulni. Bár több veszélyes támadásunk, sőt gólhelyzetünk is volt, az első félidőben már nem sikerült újabb gólt szereznünk.

Szünet után jött a feketeleves: a középkezdést követően szinte egy-két másodperccel egyenlített a Bútor Adu: egy 16-18 méterről kissé balról leadott jó erejű lövés a kapu bal oldalában kötött ki (2-2). Az egyenlítésnek köszönhetően lélektani előnybe került az ellenfél, minket pedig alaposan megfogott ez a találat. A második félidő első harmada, vagy talán fele egyértelműen a narancssárgáknak sikerült jobban. Bár ekkor is adódott előttem egy helyzet, de a jól helyezkedő kapussal szembefordulva mellé lőttem. A túloldalon Kun Laci is több nagyot védett, valamint a védelem sem unatkozott. Miután átvészeltük a második kapott gól utáni nehéz perceket, a második félidő közepére ismét kezdtünk magunkhoz térni. Egyre erőteljesebben igyekezett megszerezni a győzelmet az ellenfél, ami az idő múlásával talán kissé görcsössé tette próbálkozásaikat. Bár tiszta ziccerig egy kontrát sem tudtunk játszani, jobbnál jobb lövőhelyzetekig jutottunk. Igaz, mintha átok ült volna rajtunk, hol a kapus, hol a kapufa állta utunkat, s a kipattanókkal sem volt szerencsénk. Az ellenfél is érezhette, hogy így előbb-utóbb baj lesz, mert egyre többször állítottak meg minket szabálytalanul. A szabadrúgások ezúttal a megszokottnál kevesebb veszélyt jelentettek, bár arra mindenképp jók voltak, hogy néhány percig az ellenfél kapuja előtt tartsuk a játékot. Az utolsó percekben mindent egy lapra tett fel a Bútor Adu, s egy pillanatra meg is hűlt bennünk a vér, amikor Kertész Attila csak testtel tudott menteni, s a labda kis híján bement. Végül a kapufa mellett hagyta el a játékteret, így a 39. percben szöglethez jutott az ellenfél. Nagyon akarták a győztes gólt a narancssárgák, ám túl sokat kockáztattak, s még az utolsó védőjük is a mi térfelünk közepéig feljött. A mieink azonban remekül koncentráltak, s így egyik ellenféljátékos indulócsele sem volt sikeres. Ati lehalászta a labdát, amivel megindultam, s a visszafutó védő mellett kiugrattam a baloldalon felrobogó Kovács Jácintot, aki egy érintésből a bal alsó sarokba gurított (3-2). Egy védekező szögletből szempillantás alatt az ellenfél kapuja előtt teremtünk, s megszereztük a győztes gólt!

A hátralévő igen rövid időben tördeltük a játékot, s bár két szabadrúgást is elvégezhetett az ellenfél, kihúztuk újabb kapott gól nélkül. Végül tehát a kifejezetten látványos, színvonalas meccset – ha nagyon nehezen is, de – sikerült megnyernünk.

Nagyot küzdött a csapat, Kun Laci több nagy védést is bemutatott annak ellenére, hogy a második kapott gólban talán kissé benne volt. Jácint kiemelkedő teljesítményt nyújtott ezen a meccsen, hihetetlen távolságokat befutva tudott mindig közbeavatkozni, s a támadásokat is hatékonyan segítette. Remek játékával nagyon megérdemelte a győztes gólt! Kertész Ati tanítani való módon helyezkedett, kitűnően boldogult azzal a helyzettel, hogy a nyílt játék miatt mindkét csapat gyorsan próbál emberelőnyös szituációt kialakítani, s nem egy esetben helyezkedésének köszönhettük, hogy ezt meg tudta hiúsítani. Mindemellett fegyelmezett játéka ellenére kis híján gólt is szerzett. Iló Bandi helyezkedésével sokat kompenzált az ellenfél gyorsaságából eredő hátrányából, ezzel gondoskodott róla, hogy védőmunkájára ne lehessen panasz, s egyszer-egyszer a kontrákhoz is jól zárkózott fel.

Gergő és Ati sok labdát szereztek a középső harmadban, mindketten rengeteget futottak, ráadásul Gergő egyik szemfülesen elcsent labdája a szerencsés befejezésnek köszönhetően gólpassz rangjára emelkedett. Ezúttal kettőjük közül Attila volt veszélyesebb a kapura, gólja mellett több kapufát is jegyzett. Gergő pedig inkább a szervezésben és a labdatartásban jeleskedett. Nagy szükség is volt kettőjük támadójátékára, mivel nekem – a szerencsés gólom és a két gólpasszom ellenére – nem igazán ment a játék. Sérülésem ellenére azért maradtam a pályán, mert Tüsinek még jobban fájt a lába. Amíg bent volt, megtette ami tőle tellett, küzdött, hajtott, még egy gólhelyzete is volt.

A nagy küzdelemben megszerzett győzelem ízébe egy kis keserűség is vegyül, mivel Nagy Gabi ezúttal nem kapott játéklehetőséget, ami érthető módon rosszul esett neki, főként hogy a múlt héten kifejezetten jó formában játszott. A cserék menedzselésére tehát jobban oda kell majd figyelnünk a továbbiakban.

Az ellenfél igazolta, hogy nagyon jó csapat – ahogyan arra számítottunk is. Előnyünk ellenére belekényszerítettek minket egy nyílt meccsbe, végig nagyon jól küzdöttek, s ahogy most mi nyertünk egy góllal, úgy nekik is megvolt rá az esélyük. Talán egy picivel veszélyesebbek voltunk a kapu előtt, s emiatt nem érdemtelenül győztünk. Egyik csapat sem engedte meg a másiknak, hogy azt játszhassa, ami neki igazán fekszik, így kifejezetten sok kreatív megoldásra volt szükség mindkét oldalon. A csapatok kemény, de alapjában véve sportszerű meccset játszottak, amiben a játékvezető is partner volt. Bár kisebb hibákat elkövetett, de akkorákat a játékosok is hibáztak.

Hétfőn a Catanaccio ellen ismét az éjszakába nyúlóan lépünk pályára, s az ellenfél tabellán elfoglalt helyezése ellenére nem mehetünk biztosra, mivel a Catanaccionak a Padid ellen sikerült pontot szereznie. Ráadásul ezen a héten is születtek meglepetések: az FC Leante a Padidot, a Hangya FC pedig a Jujuyt győzte le.