Így kell ezt csinálni! A második téli fordulóban az Angyalföldi TTE ellen higgadt, taktikus játékkal rukkolt elő a Cameroon, aminek fölényes győzelem lett az eredménye. Hiába tett meg az ellenfél mindent azért, hogy felidegesítse a mieinket, nyugodt, szervezett játékunkon nem találtak fogást. Az indulatoktól fűtött fehér mezesek csak az utolsó pillanatokban találtak be, addigra azonban már rég eldőlt a három pont sorsa.

Pedig nehezebb meccsre számítottunk… Bár még sosem játszott egymás ellen a két csapat, kellően tiszteltük ellenfelünket az eddigi eredményei miatt. Az őszi-tavaszi bajnokságban 4. helyen álló Angyalföldi TTE az első fordulóban az FBI ellen tudott nyerni 2-0 arányban, így kifejezetten nehéz meccsre készültünk. Annál is inkább, mert rengeteg volt a hiányzó, s végül csak egy cserével tudtunk kiállni, míg ehhez képest ellenfelünknél kész tumultus volt a kispadon.

Rögtön az első perctől kezdve nagyon fegyelmezett játékot mutatott be a Cameroon, ami szemlátomást nem feküdt az angyalföldieknek. Néhány perc tanácstalan játék után nyilvánvalóvá vált, hogy ha uralkodni tudunk magunkon, és végig azt tudjuk játszani, amit megbeszéltünk, akkor komoly győzelmi esélyeink vannak. A 7. percben ez a lehetőség tettekben is megmutatkozott: egy bal oldali kényszerítőt követően Lemmich Attila a rövid kapufa segítségével talált a hálóba, s ezzel megszereztük a vezetést (1-0).

Az ellenfél támadójátéka továbbra sem hordozott magában komolyabb átütő erőt, ami egyre idegesebbé tette a fehér mezeseket. Egyetlen játékelemre, a fizikai kontaktusok megnyerésére hegyezték ki játékukat, ez azonban a legtöbbször csak szabálytalanságok árán sikerült, amit a játékvezető rendszerint szabadrúgással honorált. Sokáig nem lehetett dédelgetni a labdát, mert azonnal kaptunk hideget-meleget. Ennél fogva nőtt a távoli kapura lövéseink száma, ami futószalagon hozta magával a szögleteket. A félidő közepe táján egy baloldali szögletet követően Lemmich Attila megelőzte védőjét, s ballal a léc alá tüzelt (2-0).

A második gól csak olaj volt a tűzre, a félidő második fele azzal telt, hogy az ellenfél néhány játékosa felhergelte saját magát, s igyekezett ezt a szolgáltatást ránk is kiterjeszteni. Ezen kívül a játékvezető szóbeli megfélemlítése képezte még a fehérek játékának gerincét. A meccset mentálisan ebben a periódusban nyertük meg. A Cameroon egyetlen játékosa sem hagyta magát felhúzni, sem az ellenféllel, sem pedig a játékvezetővel szemben nem nyilvánultunk meg sportszerűtlenül, csak játszottuk tovább higgadt, precíz játékunkat. A játékvezető is pontosan látta, mi történik a pályán, a szabálytalanságokat le is fújta, de ekkor még nem mert súlyosabb retorziókkal élni, pedig alkalma bőven nyílt volna rá.

Szünetben arra tippeltem, hogy ha még egy gólt lövünk, elszabadul a pokol és félbe fog szakadni a meccs. Kevésen múlott, hogy valóban így történjen…

A második félidőben folytatódott az, ami az elsőben abbamaradt. Az ellenfél képtelen volt helyzetet kialakítani, a mieink kitűnően védekeztek, kontráink pedig folyamatos gólveszélyt jelentettek. Az újabb gól csak idő kérdése volt. A 31. percben aztán lekopíroztuk a második találatot: szöglet balról, Ati érkezik középen, s ballal ezúttal a bal felső sarokba lőtt (3-0). Az indulatok tovább forrtak, ám még mielőtt kirobbantak volna, jött a negyedik gól: ezúttal jobbról jött a szöglet, s egy lepattanót követően Kovács Jácint lőtt hatalmas gólt a bal felsőbe (4-0).

Az ellenfél tehetetlen dühe újabb és újabb szabálytalanságokban nyilvánult meg: még a szabályos szerelésre történő törekvés látszatára sem adtak a fehérek védői, mégis azonnali reklamálás és fenyegetőzés kísért minden sípszót. Meg az egyiket a Cameroon ötödik gólja: Kovács Jácint baloldalról, mintegy tíz-tizenkét méterről bombázott a szétugró sorfal tagjai között a rövid felsőbe (5-0).

Ami késik, nem múlik: a sokadik trágár stílusú reklamálást követően a játékvezető a vétkest végleg kiállította, aki ezt egy célt tévesztett köpéssel honorálta. A bíró nem szakította félbe a meccset, s a hátralévő néhány percben csak sikerült összehoznunk egy védelmi hibát, amiből szépített az ellenfél (5-1).

Az eredmény ezután már nem változott: kitűnő játékkal, mentálisan messze az ellenfél fölé nőve, teljesen megérdemelt diadalt aratott a Cameroon.

Kun Lacinak ezen a meccsen viszonylag kevés dolga akadt, gyakorlatilag hozta a „kötelezőt”. Kovács Jácint talán eddigi legjobb teljesítményét nyújtotta védekezésben, s még arra is maradt ereje, hogy két gólt is bepakoljon. Kertész Attila is tanítani való módon védekezett, jól játszotta meg a labdákat, sajnos azonban a kontrák során aprították őt rendesen. Nagy Gábor tökéletesen illeszkedett a védelembe, jól játszott, s ezúttal még Laci bácsi idegeit sem tesztelte.

Papp Gyula alaposan rácáfolt saját kishitűségére. Sokat szerelt, aktívan kivette a részét a támadásokból, fegyelmezett játéka pedig sugározta magából a nyugalmat. Lemmich Attila is nagyot focizott, ilyen összeszedettnek régen láttam a pályán. Mesterhármast lőtt, végig higgadt maradt, megsérült, de amikor Kertész Ati is megsérült, akkor összeszorította a fogát és újra beállt.

Én voltam az egyetlen, aki nem igazán volt formában ezen a meccsen. Ezt megérezve igyekeztem egyszerűen játszani, aminek három gólpassz lett az eredménye.

Csapatként nagyon szépen, okosan játszott ezen a hétfőn a Cameroon. Amikor a meccs előtt beszélgettünk, valami ilyesmit képzeltem el. :-) A győzelem értékét növeli, hogy az ellenfél folyamatos provokációi ellenére mindenki megőrizte a türelmét és a feladatára koncentrált. Ilyen szituációkban ez a legnehezebb, amit csak mentálisan nagyon erős csapatok szoktak ilyen sikeresen abszolválni. Gratulálok az egész csapatnak! Csak így tovább!

Az Angyalföldi TTE technikailag és fizikálisan nagyjából hasonló képességekkel rendelkezett, mint mi. A csapat több tagja azonban mentálisan nem volt képes feldolgozni a pályán zajló játékot, s egyáltalán azt a tényt, hogy ez egy játék. Számukra ez valami háború féle lehetett, mással legalábbis nehezen magyarázható a viselkedésük. Folyamatosan aprították a mieinket, igyekeztek megfélemlíteni minket és a játékvezetőt, szóval és tettekkel egyaránt. A folyamatos „kurvaanyázás”, „férgezés” és hasonlók nem futballpályára valók. Higgadt játékunkkal szemben eszköztelenek voltak: ezen a meccsen elsősorban az ő stílusuk szenvedett megsemmisítő vereséget.

A játékvezetőnek nem volt könnyű dolga: minden jogosan lefújt faulttal tovább hergelték magukat a fehérek, míg a le nem fújt faultok a durva játék elharapózásához vezethettek volna. Nem vezette hibátlanul a meccset, ilyen körülmények között ez nem is elvárható. Azonban végig igyekezett korrekt mederben tartani az eseményeket, s végső soron nem hagyta magát megfélemlíteni. Nem rajta múlt, hogy nem ez lett minden idők legsportszerűbb meccse.