Egy hét pihenő után a tabella élén álló Szedett-vedett ellen lépett pályára a Cameroon. A forduló előtt mindkét csapat 100%-os volt, igaz, a mi esetünkben ez mindössze két győzelmet jelentett, míg ellenfelünk már három diadalt aratott, melyből az utolsó kettő igencsak simára sikerült. Sajnos a negyedik mérkőzésük sem lett szorosabb…

Tudtuk, hogy jó képességű játékosokból áll az ellenfél, akik ellen nagyon nehéz dolgunk lesz. Ráadásul több meghatározó játékost nélkülöznünk kellett ezen a meccsen, így a kétségtelenül meglévő tudáskülönbséget csak nagyon koncentrált, fegyelmezett játékkal lehetett volna valamelyest ellensúlyozni. Ez a játék nem idegen a mieinktől, de ezen a meccsen egyáltalán nem sikerült megvalósítani. A fizikai és technikai képességekben meglévő különbséget nem hogy enyhíteni nem sikerült nyaktól felfelé, hanem mentálisan is alulmaradtunk.

Az első félidőben ez nagyon egyértelműen látszott, a mieink kapkodtak, rohantak, egymás emberével foglalkoztak, teljesen szétszórt volt a csapat. Egy-két távoli lövésen kívül komolyabb gólveszélyt nem is jelentettünk, míg rövid úton kaptunk egy ötöst. Nagyon sok volt a „ki nem kényszerített hiba”. Sokkal gyorsabban, okosabban játszott a Szedett-vedett, s az első félidő végén meglévő különbség egyértelműen ennek volt köszönhető, nem a fizikai vagy technikai képességeknek (0-5).

Félidőben kicsit észbe kapott a társaság, és a második félidőben már valamivel több volt a pontosan megjátszott labda. Hozzáteszem, ez még mindig nagyon sok feleslegesen eladott labdát jelentett, de legalább már több támadásunk is végig ment. Végre volt bőven védenivalója az ellenfél kapusának is, akiről hamar kiderült, hogy nagyon jól véd. Egy jobboldali partdobást követő lefordulásból sikerült ugyan szépíteni (1-5), de ezt követően több ziccert is bravúrral hárított a Szedett-vedett kapusa. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a biztos előny tudatában valószínűleg kicsit leeresztett az ellenfél, de ettől függetlenül kicsit nagyobb odafigyeléssel még akár szorossá is lehetett volna tenni a meccset.

A második félidőben sem játszott azonban jól a csapat. A fegyelmezettség – aminek köszönhetően két héttel korábban szép diadalt aratott a csapat – ezúttal teljes egészében hiánycikk volt. Tulajdonképpen senkinek nem ment igazán a játék, ilyen teljesítménnyel egy gyengébb csapat ellen sem nyertünk volna. Vagyis bár jobb képességű csapat ellen játszottunk, igazából nem kényszerítettük rá az ellenfelet arra, hogy megmutassa, mit is tud. A végén még bepakoltak egyet (1-6), s összességében teljesen megérdemelten nyertek ilyen simán. Korrektül, sportszerűen játszott a Szedett-vedett, s győzelmével megerősítette első helyét. A játékvezető talán egy picit többet tévedett az ellenfél javára, de ennek az eredményre semmilyen kihatása nem volt.