Hetedik őszi mérkőzésünkön a WD ellen léptünk pályára, s miután már éppen elég pontot eltékozoltunk, ideje volt összekapni magunkat. Ezen a mérkőzésen csak a győzelmet tekintettük elfogadható eredménynek.

A csapat ezúttal nagyon motiváltnak tűnt, már az első percekben látszott, hogy teljesen más felfogásban fogunk játszani, mint az előző két mérkőzésen. Ráadásul ismét jól kezdtünk, szögletemre menetrendszerűen érkezett Deé Gergő, s kicsit szerencsés körülmények között ugyan, de megszerezte a vezetést (1-0).

A gól után is a mieink akarata érvényesült a pályán, fegyelmezetten védekezett a csapat, s kontráinkban folyamatosan benne volt az újabb gól lehetősége. Ez néhány perccel az első találat után meg is született: Kovács Jácint és Deé Gergely játszottak össze, Gergő gólhelyzetben megcsinált egy szép lövőcselt, majd a visszahúzott labdát az érkező Jácint elé tálalta, ő pedig értékesítette a ziccert (2-0). Gyönyörű gól volt, ezt bármelyik csapat megirigyelte volna.

Ellenfelünk a kétgólos hátrány tudatában növelte aktivitását támadásban, de a mieink remekül védekeztek. Nagyon jól zártuk le az üres területeket, a WD akcióira pedig leginkább a tanácstalanság volt jellemző. Egy darabig az ellenfél meddő próbálkozásai, valamint a mi gyors kontráink határozták meg a mérkőzés képét, majd egy ilyen kontra során a védők közt kiugrattam a jobbszélen a védelem mögé kerülő Lemmich Attilát, aki higgadtan használta ki a lehetőséget, s – ha jól láttam a kapus lábai között – a rövid sarokba gurított (3-0).

Az újabb remekbeszabott találat után semmit sem változott a játék képe, s a félidőben kevesen gondolták volna, hogy ennek a meccsnek izgalmas lesz a vége. A második félidőben ugyanis csökkent az addig példás fegyelmezettség, s csapatunk túl nagy hangsúlyt helyezett az újabb gól megszerzésére. Ezzel felesleges kockázatot vállaltunk, ami sajnos meg is bosszulta magát. A hajrához közeledve egy kontrából szépítettek a sárgák, ami meghozta az önbizalmukat, s néhány perc múlva újabb gólt kaptunk (3-2).

A két gyorsan bekapott gól észhez térítette a csapatot, s a hajrában ismét példás fegyelemmel védekezett a Cameroon. Forró pillanatokat éltünk át, majd Lemmich Ati bedobásából lefordultam a balszélen, s noha ellenfelem több szabálytalan kísérletet is tett a megállításomra, ezek hatástalanok voltak, s a szorongatásból szabadulva spiccel a kapus lábai közt a hálóba találtam (4-2).

Ezzel tulajdonképpen eldőlt a mérkőzés – ekkor már nálunk volt a lélektani előny, ellenfelünknek pedig kevés esélye maradt arra, hogy két perc alatt két gólt szerezzen. Az utolsó percekben higgadtan eldugtuk a labdát a hármas sípszóig, s végre újra győztesen vonulhattunk le a pályáról.

A játék összképe alapján teljesen megérdemelten nyertünk, a meccs nagy részében uraltuk a játékot. A második félidőben azonban volt egy nem is olyan rövid periódus, amikor nem volt elég fegyelmezett a csapat játéka, s ez elég volt ahhoz, hogy a WD megragadja az alkalmat. Magunkat hoztuk nehéz helyzetbe, de a feszült végjátékot szerencsére mi bírtuk jobban idegekkel. Az utolsó percek izgalmaiban előfordult egy-két idegesebb belépő, felesleges szöveg, összességében azonban korrekt, sportszerű meccset játszottunk, melyben mind az ellenfél, mind a játékvezető partner volt.

Alapvetően jól játszott a csapat, leszámítva a második félidei rövidzárlatot. Mindenkinek meg voltam elégedve a hozzáállásával, ami végül is győzelmet eredményezett. A hibáinkból viszont ezúttal is tanulnunk kell!