Az előző fordulóbeli agóniához képest kifejezetten motiváltan játszó Cameroon a negyedik mérkőzése után végre győztesen hagyhatta el a pályát. Ennél is fontosabb azonban, hogy ezúttal védekezésben koncentráltan, fegyelmezetten, támadásban pedig kifejezetten kreatívan játszott a csapat. Meg is lett az eredménye: szép gólokat lőttünk, Laci bácsi hálója pedig érintetlen maradt.

Az első pillanattól kezdve érezhető volt, hogy az előző héten történtek ezt a meccset nem fogják elrontani. Úgy játszott a csapat, ahogy megbeszéltük. A labdaszerzéseink után jól mentünk át kontrába, kevés levegőt hagytunk az Etalonnak. Hamar meg is lett az eredmény: egy indítást lesarkaltam a jobboldalt felfutó Jácintnak, aki bődületes erővel lőtt a hosszú alsóba (1-0).

A gól jót tett a csapatnak, védekezésben továbbra is hibátlanul játszottunk, s csak a szerencse választotta el az ellenfelet az újabb góloktól. Erre akkor volt a legnagyobb esély, amikor egy szép kényszerítő után Jácint a rövid kapufát lőtte telibe. Okosan és egyben szépen játszott a csapat, volt itt minden, ami a játékban örömet tud okozni: csel, ravasz átadás, kötény, lövések stb.

Szünet után sem változott a játék képe, s szerencsére hamar sikerült növelni az előnyünket. Kovács Jácintnak már korábban is érett a duplázás, most össze is jött, ezúttal a jobb felső sarokban amortizálódott a háló (2-0).

Folyamatosan a Cameroon tartotta irányítása alatt a meccset, olykor igen szép dolgok történtek a pályán. Nemsokára én is meglőttem a magam kapufáját, ezúttal a felső léc volt a célpont – nem a kapuson múlt, hogy elmaradt az újabb gól. Egyetlen negatív dolog fűződött ezen a meccsen csapatunk nevéhez, mégpedig az, hogy Lemmich Attila nem tudott uralkodni magán néhány sérelmére elkövetett fault után. Teljesen feleslegesen kezdett szópárbajba a játékvezetővel és ellenfelével, aminek jogos kiállítás lett a vége. Ehhez a két perchez fűződik az Etalon két legnagyobb lehetősége, Kun Laci azonban óriási bravúrt bemutatva megóvta kapunkat a góltól.

A kiállítás letelte után egy csúnya becsúszás következtében szabadrúgáshoz jutottunk a bal oldalról, amit Iló Bandi tüzelt rá, s egy védőt kissé érintve vágódott a labda a hosszú alsóba (3-0).

Ezzel gyakorlatilag el is dőlt a meccs, egyszerűen nem volt benne a levegőben, hogy baj lehet. Nagyon jól védekezett a csapat, többet birtokoltuk a labdát, és folyamatosan veszélyt jelentettünk az ellenfél kapujára. A befejezés előtt pár perccel még Ati szögletéből egy lövőcsel után én is betaláltam a jobb felsőbe, így kialakult a 4-0-s végeredmény.

Régen nem kezdtünk ilyen rossz szériával, ránk fért már a győzelem. Ráadásul szép játékkal sikerült megszerezni az első három pontot. Mindenki jól játszott, fegyelmezetten betartva amit megbeszéltünk, ugyanakkor nem mellőzve a kreativitást. Egyedül a kiállítás volt felesleges, de ezt is letisztáztuk azóta egymás közt. Külön öröm, hogy Beni felépült sérüléséből, amit jó játékkal (és pár köténnyel) nyomatékosított is. Szóval ez most nagyon rendben volt, csak így tovább!